MIÉRT FONTOS JÁTSZÓTEREZNI?

A játszóterek története korántsem olyan régi, mint gondolnánk;

Magyarországon a XX. század elején jelentek meg olyan terek, melyeket kifejezetten azzal a céllal hoztak létre, hogy gyerekek mozogjanak, játszanak rajtuk.

Korábban nem jelentkezett ilyen irányú igény, hiszen a gyereket már 5-6 évesen munkára fogták, így nem volt szabadidejük, ebből következően gyerekkoruk sem.

A tehetősebb családoknál nem a munka vonta el a gyerekeket a játéktól, hanem az az elvárás, mely szerint kicsi felnőttként volt illő viselkedniük, szabadidejüket tehát olvasással, muzsikálással, nyelvórákkal, társaságba járással töltötték ki, akárcsak a felnőttek.

Az úri körökben a szabad mozgással, gyerekek levegőztetésével jóval kevesebbet törődtek, s bár a séta a társasági lét egyik jelentős eseménye volt, elegendőnek is tekintették, jelentőségét pedig a szocializáció adta ( a korzón lefolytatott séták során nyílt ugyanis lehetőség az eszme és pletykacserére, udvarlásra).

A friss levegő fontossága, napi mozgásos elfoglaltságok, az edzésre járás, nem volt divatban, és mélyebb összefüggéseket sem tártak fel a tanulási, nehézségek, viselkedészavarok eredete és a mozgáshiányos életmód között.

A korai játszóterek megjelenésére csak az 1860-as években került sor Dr. G.M. Schreiber  lipcsei orvos volt az , aki mozgalmat szervezett itt már vezérelv volt a gyerekek szabad mozgásterének, egészséges fejlődésének biztosítása a friss levegőn.

Budapesten Bárczy István polgármester volt az úttörő, aki 13 játszótér megépítését indíttatta el, ám a háború közbeszólt, s a tervezett helyekből csupán három valósult meg.

A századelő komor tisztifőorvosi érvelése, miszerint a gyermekjátszóterek melegágyai a különféle betegségek terjedésének, korszakunkra túlhaladottá vált. 1927-ben az orvostársadalom az iskolaorvosok tuberkulózisra vonatkozó megdöbbentő statisztikájára hivatkozva kiállt a parkok gyarapítása, az utcák fásítása, valamint a vízcsappal és esőbeállóval is ellátott ideális játszóterek szükségessége mellett.” (Szontaghné Mosoni Dóra)

Kalászi Sóbarlang Játék a sóhomokozóban

sóhomokozó

A két világháború között és 1946 után a játszóterek építése felgyorsult, a traumatikus éveket feledendő, a nehéz időszakot átélő gyerekek itt visszakaphattak valamit gyerekkorukból.

.A játszóterek ezekben az időkben még nagyobb körültekintéssel és gonddal épültek, mint manapság, területükön természetesnek számított a zuhanyzók, öltözők, mosdók elhelyezése, a kellemes környezet kialakítása, az igényes növényzet telepítése.

Híresek voltak a kiemelt kísérleti játszóterek (Köztársaságtér, Városmajor), pedig mai szemmel nézve a beton alapzatra állított az acélból készült hinták, csúszdák, libikókák nem feletek meg a biztonságos Eu-konform játékszerek követelményeinek.

A 80as évektől fokozatosan alábbhagyott a játszótér építés így a 80-as évek szülöttei  többségükben már csak a régi lepusztult, elhanyagolt játszótereken szórakozhattak.
Az Eu-ba való csatlakozást követően szabványok és rendeleti szabályozás mellett kezdődött meg a játszótér építések új hulláma; itt már alapkövetelmény volt a gumipadló, és a strapabíró műanyag-fa játékok építtetése.

A 2000-es évek vége felé megkezdődtek a tematikus játszóterek épÍtési munkálatai

(Vuk játszótér, Pom-pom játszótér,Ceruzás játszótér, visegrádi Mátyás király játszótér) melyek tematikájuk révén szórakoztatják a gyerekeket más élményt nyújtván, mint a „sablonos” játszóterek.

Miért fontos a játszóterezés?

Kalászi Sóbarlang vidám gyerek

A játszótéren töltött idő, a kisgyermek testi és lelki fejlődése szempontjából egyaránt fontos.

Mint tudjuk, a mozgás az egyik legalapvetőbb inger a kisgyermek életének első éveiben, hiszen, amint képes a helyváltoztatásra, megkezdődik számára a világ felismerése,

A megfelelő mozgásfejlődés az idegrendszer fejlődése szempontjából kiemelt fontosságú, de otthonunkba zárva nem adhatunk olyan lehetőségeket, melyek mászásra, ugrálásra ösztönöznék gyerekeinket, (vagy csak igen korlátozott számban).

A játszótér, ha megfelelően biztonságos, már egészen kicsi kortól (ülni tudó babával) látogatható.

Ekkor még elsősorban a hintát érdemes használni, hiszen az egyensúly érzék kialakulásában fontos szerepet játszik ez pedig bármilyen furcsán hangzik, a későbbiekben összefügg a beszéd beindulásával, illetve iskolás korban az olvasási, írási készség kialakulásával.

A homok különleges anyag, újfajta anyagminőség a kicsik számára, ami nem csak izgalmas, de a homokozás során az egyik legalapvetőbb észlelési forma; a  gyerekek tapintását is fejleszti sok más előnyös tulajdonsága mellett.

Ha a kisgyerek már túllép az orális (mindent szájba vevő) korszakon, indulhatunk a homok felé, hiszen itt fejlődik a finom mozgás, a kreativitás, a lapát, gereblye, (etc.) használata során a szem-kéz koordináció, manipulálás képessége, a finom mozgások is erősödnek, fejlődnek.

 

Köztér és közösségi tér

 

Játszóterezés során érdemes rászorítanunk gyermekünket a játszótéri etikett betartására életkorának megfelelően, ez hosszú tanulási folyamat, de az óvodába lépve már elvárás, hogy a kisded ne „tépje meg” társait, ha nem úgy alakul a szituáció, ahogyan ő elképzelte.

A játszótér a már említett mozgásos, szabadidős tevékenységek gyakoroltatása mellett kiváló terep a szocializációra.

Itt szülői felügyelet mellett lehet megtanulni, hogy a játékokkal szépen bánunk, társunkra vigyázunk és nagyon szép dolog kölcsönadni másoknak játékainkat annak reményében, hogy mi is kipróbálhatunk olyanokat, melyek nekünk nincsenek.

 

Az Anyukáknak is fontos terep lehet a játszótér. Az évek óta, esetlegesen több gyereket nevelő anyukák kiesnek a társadalmi körforgásból, ahogy mondani szokás a tűsarkút évekre papucsra cserélik, kapcsolataik, kiürülnek, ellaposodnak, vagy egészen megszűnnek, így fontos találkozási ponttá lép elő a játszótér, hiszen itt lehetőség nyílik az eszmecserére, beszélgetésre más, hasonló helyzetben lévő anyukákkal.

Szerencsés esetben barátságok szövődhetnek, vagy új társaságok alakulhatnak ki, akik azután további közös programokat szervezhetnek a csemetéknek.

Összefoglalva a fentieket megállapodhatunk abban, hogy a játszótérre járás, ha nem is mindig fűlik hozzá a felnőtt foga, több szempontból hasznos, fejlesztő tevékenység. J

 

Felhasznált irodalom:

 

  • Családháló Gyarmati Orsolya, ( június 15.) cikke
  • hu Zsadon Sára (2008. 06. 10) cikke
  • Szontaghné Mosoni Dóra: Játszótér-köztér – a játszótér, mint közösségi tér (szakdolgozat, 2012. –cikkei nyomán

 

Fazekas Piroska