A SÓBARLANGBAN JÁTSZANI JÓ!

Egy alkalommal elnéztem a gyerekeket a sóbarlangban játék közben és elgondolkodtatott, az a lelkesedés, az őszinte egymásra figyelés, a mozdulataikból áradó természetesség,a kreativitás ami megtöltötte a tevékenységüket.

Ők még bátran kísérleteznek, mindent kipróbálnak, mindent kimondanak és átélik teljes szívükkel amit éppen csinálnak! Fantasztikusak, mert képzeletük segítségével bárhová eljuthatnak. Sokszor mondják milyen jó egész nap csak játszani! És ez így is van, de valóban “csak játszanak”???

Elnéztem, ahogy a babakonyhában készítik a só pogácsát, só sütiket, só fogásokat… Négy kislány épp “só”ebédet készít a kicsikéjüknek, és milyen jól elférnek egymás mellett, sőt inspirálják, ötleteikkel segítik egymást.Kalászi Sóbarlang

Már az elején szerepeket vállalnak, alkalmazkodnak egymáshoz, megbeszélik, megosztják a feladatokat, problémát oldanak meg, elfogadják egymást és az új ötleteket. Kiszámolják, hogy négy kis babának, négy tál  “só ebédre” van szüksége. Főzőcskézés közben mondókáznak, énekelnek és én már csak azt veszem észre, hogy ritmusra keverik az só ebédet. Erről még azt is megtudom, hogy egészséges, mert sok gyümölcs van benne és egy nap legalább háromszor kell zöldséget vagy gyümölcsöt enni, mert így egészséges és kész!!!

Eközben a fiúk piramist építenek a sóból, amit egyikőjük talált ki. Türelmesen, lelkesen mutatja meg a többieknek a technikáját, hogy lesz a legszebb akár ötször egymásután is. A fiúk daruznak, lapátolnak, markolják a sót és közben megbeszélik, hogy mely gépek a legalkalmasabbak egy ilyen hatalmas építmény elkészítéséhez és milyen színű zászló kellene rá.

Mennyi lehetőség rejlik egy kis játékban, igaz? Vegyük csak sorba: a babakonyhai és a konstruáló játékban fejlődött a finommotorikájuk, a kreativitásuk, az önállóságuk, az esztétikai érzékük, a beszédkészségük, a szókincsük és sorolhatnám még. Kalászi Sóbarlang

Ja és meg ne feledkezzünk arról, hogy eközben a finom néhány mikron nagyságúra őrölt só,mely beporlasztásra kerül a terápiák során észrevétlenül fejti ki a gyógyító, nyákoldó, hatását a légútjaikra.

Ezek csak kiragadott példák és hangsúlyozom, csak játszottak szabadon, tervezés, irányítás és segítség nélkül. Nem véletlen, hogy a gyermek fő tevékenysége a játék!!! Higgyük el tudják mi a jó nekik, ez az ami segíti a fejlődésüket, az életrevaló felkészülésüket! Szóval csak azt szerettem volna mondani: jusson ez mind az eszünkbe, amikor gyermekünk azt kéri „Anya, apa játssz velem!” és ne mondjunk neki nemet, a munkát és a telefonunkat hagyjuk máskorra! Merjünk vele álmodni, játszani és igazán élni!!!

S.P. Zsuzsi